A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács (SZMAT) egyik állandó programjaként emléktáblákat állít azoknak az MTA-tagoknak, akiknek az élete vagy munkássága a volt Felső-Magyarországhoz kötődik. Ennek keretében tavaly avattuk fel Chrenóczy-Nagy József emléktábláját Nyitrán a Zoboralja Kht. székházának kapubejárójában. Az avatást követő baráti beszélgetés közben merült fel az az ötlet, hogy ezt az aktust bővítsük ki egy olyan munkatalálkozóval, amelyen mélyebben foglalkoznánk Chrenóczy-Nagy József tudományos tevékenységével.
Az ötlet megvalósítására 2023. május 3-án került sor Nyitrán szimpózium formájában. (A szimpózium tartalmi előkészítését a SZMAT, lebonyolítását pedig a Zoboralja Kht. vállalta magára.) Az eredeti elképzelést kissé módosítva a témát tágabb keretek közé helyeztük és az időhatárokat is kiszélesítettük. Az indítást a Nyitrához köthető múltbeli tudósok bemutatása adta meg. Lacza Tihamér (aki 2019-ben az MTA Újságírói Díját kapta tudománytörténeti publikációiért) A múltbéli Nyitra, a magyar művelődés regionális központja című írásában Ponori Thewrewk József, Vágner József, Gragger Róbert,, Thuróczy Károly, Dedek Crescens Lajos, Tagányi Károly, Prohászka Ottokár, Szondi Lipót, Várkonyi Nándor, Höllrigl József és Tóth Géza munkásságát mutatta be. (Az előadás szövegét a szerző távolmaradása miatt Mészáros András olvasta fel.) Fehér Sándor professzor Dr. Chrenóczy-Nagy József élete és természettudományos munkássága címet viselő előadásában felvázolta Chrenóczy (1818-1892) életútját, aki amellett, hogy 42 évig volt Nyitra vármegye főorvosa, jelentős tevékenységet fejtett ki a tudományszervezés, a geológia, hidrológia, meteorológia, botanika, ornitológia területén. E sokrétű érdeklődése közül az ornitológia emelkedik ki, hiszen a madarakról szóló monográfiáját évtizedekkel az első kiadás után másodszor is megjelentették. Nem elhanyagolhatóak az orvosi terminológia magyarítása érdekében tapasztalható ajánlásai sem. (A szimpózium utolsó részében, a vita keretén belül szóba került Chrenóczy síremlékének a problémája is.) A programban ezután következett MUDr. Gálffy Balázs hematológus saját kutatáson is alapuló előadása: „Stressz az élet sava-borsa” – Selye professzor grandiózus életművéről. A hallgatóság Selye életútjával, nagyhatású felfedezésével, a stressz-elmélettel, valamint szellemi hagyatékával ismerkedhetett meg. Az előadó kifejtette a stressz három fázisának hatásait, azzal kezdődően, hogy az eustressznek és a transstressznek motivációs hatásai vannak és azzal végződően, hogy a distressz gasztroenterológiai, immunológiai és endokrinológiai betegségeket is kiválthat. Ehhez azonban hozzáfűzte Selye kijelentését, miszerint „nem a stressz öl meg, hanem az, ahogy reagálunk rá”. Selye szellemi hagyatékai közt került szóba a Selye János Klub (SEJK) is, amelyik 1990 óta ápolja Selye emlékét. Erről a társulásról Kováts Virág Borbála és Kiss Beáta medikusok számoltak be a Selye János Klub, avagy a pozsonyi magyar orvostanhallgatók klubja című prezentációjukkal. Impozáns az a tevékenység, amelyet ez a hozzávetőlegesen 150 tagot számláló és legaktívabb diákklub kifejt, hiszen az kiterjed a tudomány, az oktatás és a közösségfejlesztés területére is. Orvostudományi konferenciákat, tudományos beszélgetéseket és nyári szakmai gyakorlatot szerveznek Magyarországon. Az utóbbinak az is a célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a magyar orvosi terminológiát. Az oktatást szolgálja például az óvodások körében megszervezett „Teddy Maci Kórház”, amelynek célja a fehér köpenytől való félelem legyőzése. És most nem szólunk a közösségfejlesztési programokról, valamint arról, hogy most már saját klubhelyiséggel és fejlesztés alatt álló könyvtárral is rendelkeznek.
A szimpózium ebben a formájában egyrészt egy időbeli ívet vázolt fel a 19. századi kezdetektől a 21. századi folytatásig, másrészt felmutatta azt a felszínen nem mutatkozó összefüggést is, amely Chrenóczy polihisztorságától Selye János orvostörténeti jelentőségű munkásságán át a jelenlegi szlovákiai magyar medikusok szakmai tevékenységéig húzódik. A szimpózium ötlete tehát, amelyik eredetileg visszaemlékezésen és egy jelentős tudós teljesítményének a bemutatásán alapult, kibontakozásában a ma és a közeljövő felvázolásáig jutott el, ezért termékenynek bizonyult. A lehetséges folytatásban Nyitra egyéb tudománytörténeti jelenségének a feldolgozása jöhet számításba, többek között az eszmetörténeti szempontból jelentős piarista hagyomány feltérképezése.
Mészáros András, a SZMAT elnöke
