A tanári hivatás átalakulásáról, az oktatással szemben támasztott új elvárásokról és a mesterséges intelligencia megjelenéséről is szó esett a Gombaszögi Nyári Táborban megrendezett „A jövő zálogai? – A tanári hivatás feladatai és kihívásai a 21. században” című panelbeszélgetésen. A Szakszög programjában megvalósult esemény egyik résztvevője Vančo Ildikó, a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács (SzMAT) alelnöke, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának oktatója volt.
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogyan változik meg a pedagógus szerepe egy olyan oktatási környezetben, amelyben a diákok mindennapjait már alapvetően meghatározza a digitális technológia és az egyre szélesebb körben hozzáférhető mesterséges intelligencia. Vančo Ildikó a tanárképzés oldaláról közelítette meg a kérdést, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az új technológiák megjelenése önmagában nem teszi feleslegessé a pedagógus munkáját. Ellenkezőleg: a megváltozott környezetben még nagyobb jelentősége lehet annak, hogy a tanár képes legyen megfelelő szakmai és módszertani irányt mutatni.
A mesterséges intelligencia az oktatásban egyszerre jelent kihívást és lehetőséget. A technológia számos olyan feladatban lehet hasznos, amelyek korábban jelentős idő- és energiabefektetést igényeltek, ugyanakkor alkalmazása megfelelő háttértudást és kritikai gondolkodást, tehát alaptudást feltételez. Vančo Ildikó szerint az új eszközök akkor válhatnak valóban az oktatás szolgálatába állítható technológiákká, ha használatuk nem helyettesíti, hanem hathatósan kiegészíti a megszerzett tudást.
Ebben az összefüggésben különösen fontos az alapműveltség kérdése. A gyors technológiai változások ellenére az alapvető tudás megszerzésének szükségessége nem változott. A digitális eszközök és a mesterséges intelligencia ugyanis nem teszik szükségtelenné a tájékozottságot; éppen ellenkezőleg, a megbízható információk felismeréséhez, az eredmények ellenőrzéséhez és a technológia tudatos használatához stabil tudásalapra van szükség. A tanár szerepe ezért nem merül ki az ismeretek átadásában: a tanulók önálló gondolkodásának és a megszerzett tudás alkalmazásának fejlesztése egyre fontosabb pedagógiai feladattá válik.
A panelbeszélgetésben ugyanakkor az is hangsúlyt kapott, hogy a technológiai változások mellett a pedagógusi munka alapvető emberi és szakmai dimenziói változatlanul megmaradnak, sőt mindinkább felértékelődnek. A pedagógusnak kapcsolatot kell teremtenie a tanulókkal, hiteles mintát kell nyújtania, és képesnek kell lennie arra, hogy a folyamatosan változó környezethez szakmailag is alkalmazkodjon. A beszélgetés résztvevői különböző nézőpontokból világítottak rá arra, hogy ehhez nemcsak egyéni elhivatottságra, hanem megfelelő intézményi és szakmai háttérre is szükség van.
Vančo Ildikó felszólalása egyúttal ráirányította a figyelmet a tanárképzés felelősségére is. A jövő pedagógusainak olyan tudással és kompetenciákkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik számukra a hagyományos oktatási módszerek és az új technológiák megfelelő ötvözését. Ez azonban nem a korábbi pedagógiai alapok feladását jelenti, hanem azok továbbfejlesztését egy megváltozott társadalmi és technológiai környezetben.
A beszélgetésben Kanyicska Belán Dóra, a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériumának nemzetiségi oktatás fejlesztéséért felelős osztályvezetője, Prékop Mária, a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium igazgatója, valamint Erdődi Csobády Csilla, a Szádalmási Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda pedagógusa is megosztotta tapasztalatait. A különböző intézményi és szakmai nézőpontok együttesen mutattak rá arra, hogy a tanári hivatás jövője nem egyetlen módszer vagy technológia kérdése. Az oktatás eredményességét a szakmai tudás, a pedagógiai tapasztalat, az alkalmazkodóképesség és az emberi kapcsolatok együttesen határozzák meg.
A Gombaszögi Nyári Tábor panelbeszélgetése így nem pusztán a mesterséges intelligencia vagy az oktatás technológiai átalakulásának kérdését járta körül. Tágabb értelemben arra kereste a választ, milyen tudásra, milyen pedagógusi szerepre és milyen oktatási környezetre lesz szükség a következő évtizedekben. Vančo Ildikó részvétele ebben a párbeszédben a SzMAT tudományos és szakmai szerepvállalásába is illeszkedik: a szervezet számára fontos, hogy a szlovákiai magyar közösséget érintő aktuális kérdésekben a kutatói és felsőoktatási tapasztalatok is megjelenjenek a szélesebb nyilvánosság előtt.
